TKR és ÁFA törvény
TKR-VISZK támogatás LXV.
TKR-VISZK támogatás LXV. ( információ töredék )
TKR-VISZK támogatás ( Cégirányítás )
TKR és ÁFA törvény
Bán József TKR Cégirányítás - Vállalatirányítás
Az áfa-törvény 2009-es módosításáról
2009.02.17, Kovácsné Álmosdy Judit, Forrás: ADOFORUM.hu
2009. február 1-től szigorodott a számla-kibocsátási kötelezettség. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 159.§-ának (2) bekezdése értelmében, még abban az esetben is, ha a nem áfa-adóalany vevő nem kéri a számlát, az adóalany minden esetben köteles számlát kibocsátani, amennyiben annak végösszege eléri, vagy meghaladja a 900 000 forintot,
- előleg fizetése esetén, illetve
- a vevő az értéket a teljesítésig
készpénzzel, ill. készpénz helyettesítő eszközzel téríti meg. A számlán szerepeltetni kell a vevő nevét és címét is.
A számlakibocsátás időpontjának kérdéskörében, a 163.§-ban új fogalomként került meghatározásra az "ésszerű idő", mely szerint az ellenérték készpénzzel vagy készpénz helyettesítő eszközzel történő megtérítése esetén a számla kibocsátásának haladéktalanul meg kell történnie. Egyéb esetekben az eddigi szabályozás (teljesítéstől számított 15 nap) marad érvényben.
Gyűjtőszámla alkalmazása esetén az "ésszerű idő" fogalmában meghatározott 15 napos határidőt, a számla-kibocsátó adóalanyra vonatkozó adó-megállapítási időszak utolsó napjától kell számítani.
A fiktív számlázás visszaszorítása érdekében a 2008-ban hatályos áfa-szabályozás szerint, adófizetési kötelezettség keletkezik abban az esetben is, ha egyébként gazdasági eseményre (teljesítésre) ténylegesen nem kerül sor, de ennek ellenére számla kibocsátása mégis megtörténik. 2009. február 1-től ezt a szabályt annyiban szigorították, hogy a jelzett adófizetési kötelezettség alól a számlakibocsátóként feltüntetett adóalany a jövőben kizárólag csak akkor mentesülhet, ha az említett - teljesített jogügyletet nem tükröző - számláját érvényteleníti, vagy amennyiben nem ő volt a számlakibocsátó - csak a nevében valaki más állított ki nem valós gazdasági eseményről szóló számlát, - akkor a számla címzettjét értesíti, hogy részéről teljesítés nem történt. Ezen új feltételekkel biztosítható, hogy a fiktív számlázás minél kevesebb "előnnyel" járjon. Ha ugyanis a számlakibocsátóként feltüntetett adóalany az új feltételeket nem teljesíti, akkor a nem valós ügylet utáni fizetendő adó tőle lesz követelhető. Amennyiben pedig teljesíti, akkor ő ugyan adófizetésre nem lesz kötelezett, azonban az általa érvénytelenített számla vagy megküldött értesítés birtokában már a számlabefogadó sem vonhatja le a fiktív számlákban feltüntetett, előzetesen felszámított adót. Ha mégis levonta, akkor azt utólag - az érvénytelenített számla vagy a kapott értesítés alapján - korrigálnia szükséges, ellenkező esetben a levont adó nála pótlólag fizetendő adóként követelhető.
Főszabály szerint az import áfát a vámhatóság veti ki, azonban meghatározott feltételek mellett lehetőség van annak önadózással történő megfizetésére is az erre vonatkozó engedély alapján. Az önadózásra vonatkozó engedély kiadásának feltételei részben függenek attól, hogy az adóalany összes bevételéből az export, illetve a Közösségen belüli értékesítés milyen arányban részesedik, illetve az abszolút értékben milyen nagyságrendet képvisel. Ez utóbbi érték a bevezetése óta eltelt három éve változatlan. Tekintettel a kivetéses adóztatás újbóli bevezetésével szerzett pozitív tapasztalatokra, valamint a forint azóta bekövetkezett értékvesztésére, a törvény-módosítás a forintban meghatározott összeghatárokat valorizálja.
Ezért 2009. február 1-jétől változnak az import áfa önadózói engedély megszerzésének feltételei. A korábban teljesítendő 10 milliárd Ft-os értékhatár 12,5 milliárd Ft-ra, míg a 20 milliárd forintos értékhatár 25 milliárd Ft-ra emelkedik.
Az import áfa önadózói engedély birtokában, a kedvezményezetteknek az import áfát nem kell a szabadforgalomba bocsátás során megfizetniük, hanem önbevallás útján állapítják meg és vallják azt be az adóhatóság felé. Ez az eljárás jelentős finanszírozási könnyítést jelent. A 2009. július 1-jétől 2010. június 30-ig érvényes önadózói engedély iránti kérelmet 2009. március 31-éig kell a vámhatósághoz benyújtani.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény értelmében az önadózói engedély iránti kérelmet az a kérelmező adhatja be, amely
- megbízható vámadósnak minősül;
- belföldön nyilvántartásba vett adóalany; továbbá
- a tárgyévet megelőző naptári évben a meghatározott adómentes termékértékesítésnek, szolgáltatás- nyújtásnak ellenértékeként megtérítendő összege eléri vagy meghaladja az összes belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítés szolgáltatásnyújtás ellenértékeként megtérített - adó nélkül számított és éves szinten göngyölített -összegéhez viszonyítottan a 67%-ot, de legalább 12,5 milliárd forintot, vagy a 25 milliárd forintot.
Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása során az utazásszervezési szolgáltatás definíciója pontosításra került, hangsúlyozva, hogy a különös adózási mód az egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatásnak minősülő szolgáltatásokra alkalmazható. Ezzel egyértelművé válik, hogy például önmagában a menetjegy értékesítés, vagy a rendezvényszervezés nem tartozik a különös adózási mód hatálya alá. A módosítás szűkíti az utas fogalmát. A törvény alkalmazásában utasnak csak az minősül, aki ténylegesen utazik. A módosítás hatályba lépését követően - megfelelő átmeneti rendelkezés mellett - nem lehet utas az, aki csupán megállapodást köt az utazási szolgáltatás igénybe vételéről. Így nem alkalmazható a különös adózás az utazásszervezők szolgáltatásainak egymás közötti értékesítése esetében sem. A módosítás értelmében az adóalany az adóhatósághoz történő bejelentést követő adó-megállapítási időszak kezdetétől, az utanként meghatározandó árrés-számítás helyett, választhatja azt is, hogy adóját az adó-megállapítási időszakra - önálló pozíciószámonként - összevont árrés-tömeget képezve határozza meg. A hivatkozott módszer alkalmazhatósága érdekében a törvény meghatározza az önálló pozíciószám fogalmát. A törvény tartalmazza az önálló pozíciószámra összesített árrés választhatóságának módját, valamint az ebből az adózási módból az egyedi nyilvántartáson alapuló módszerre való visszatérés szabályait. Az előírás a fizetendő adó alapjaként, azt az árrés-tömeget határozza meg, amelyet az adott pozíciószámú utakhoz a konkrét adó-megállapítási időszakban az utastól beszedett ellenérték - ideértve az előleget is - korrigált összesített adatából (kisebbítendő) és az utazásszervező által saját néven megrendelt - más adóalany által teljesített - szolgáltatások ellenértékének összesített adatából (kivonandó) kell képezni úgy, hogy az így meghatározott különbséget csökkenteni kell magával az adó összegével (az ún. "felülről számított" adóval). Az árrés-tömeg számításnál a kivonandó tag meghatározása az igazoltan felmerült kalkulált adatokon alapul függetlenül attól, hogy a külső szolgáltatók számlái a bevallás benyújtásáig megérkeztek-e vagy sem. A számítás eredményeként adódó különbözet nem lehet kisebb nullánál.
Az adóalanynak az egyes bevallások fizetendő adójának alapját képező árrés-tömeghez még egyszer vissza kell térnie, amikor az adott önálló pozíciószám megszűnik. A pozíciószám megszűnését kiválthatja az, ha az adóalany az önálló pozíciószámot lezárja, az adott pozíciószámon hat hónapot elérő időtartamban nem indít utat, áttér az egyedi nyilvántartáson alapuló módszerre, illetve ha adóalanyisága jogutód nélkül megszűnik. Az előbb említett esetekben az adott önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamára az adóalanynak újra meg kell határoznia a göngyölített adatokból számított árrés-tömeget, melyet össze kell hasonlítania az egyes adó-megállapítási időszakokban már bevallott árrés-tömeggel, és ha a kettő különbözete abszolút értékben eléri vagy meghaladja a 10.000 forintot, úgy az adóalanynak a különbözetre jutó adót pótlólag fizetendő, vagy pótlólag levonható adóként kell kezelnie. A fentiekben részletezett árrés-tömegen alapuló számítás az adóhatósággal való elszámolás eszköze, az utas felé kiállított számlában feltüntetett áfát utólag módosítani nem kell.
BJ.hu
Bán József
www.banjozsef.hu www.viszk.hu
TKR-VISZK támogatás LXV. ( információ töredék )
TKR-VISZK támogatás ( Cégirányítás )
TKR és ÁFA törvény
Bán József TKR Cégirányítás - Vállalatirányítás
Az áfa-törvény 2009-es módosításáról
2009.02.17, Kovácsné Álmosdy Judit, Forrás: ADOFORUM.hu
2009. február 1-től szigorodott a számla-kibocsátási kötelezettség. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 159.§-ának (2) bekezdése értelmében, még abban az esetben is, ha a nem áfa-adóalany vevő nem kéri a számlát, az adóalany minden esetben köteles számlát kibocsátani, amennyiben annak végösszege eléri, vagy meghaladja a 900 000 forintot,
- előleg fizetése esetén, illetve
- a vevő az értéket a teljesítésig
készpénzzel, ill. készpénz helyettesítő eszközzel téríti meg. A számlán szerepeltetni kell a vevő nevét és címét is.
A számlakibocsátás időpontjának kérdéskörében, a 163.§-ban új fogalomként került meghatározásra az "ésszerű idő", mely szerint az ellenérték készpénzzel vagy készpénz helyettesítő eszközzel történő megtérítése esetén a számla kibocsátásának haladéktalanul meg kell történnie. Egyéb esetekben az eddigi szabályozás (teljesítéstől számított 15 nap) marad érvényben.
Gyűjtőszámla alkalmazása esetén az "ésszerű idő" fogalmában meghatározott 15 napos határidőt, a számla-kibocsátó adóalanyra vonatkozó adó-megállapítási időszak utolsó napjától kell számítani.
A fiktív számlázás visszaszorítása érdekében a 2008-ban hatályos áfa-szabályozás szerint, adófizetési kötelezettség keletkezik abban az esetben is, ha egyébként gazdasági eseményre (teljesítésre) ténylegesen nem kerül sor, de ennek ellenére számla kibocsátása mégis megtörténik. 2009. február 1-től ezt a szabályt annyiban szigorították, hogy a jelzett adófizetési kötelezettség alól a számlakibocsátóként feltüntetett adóalany a jövőben kizárólag csak akkor mentesülhet, ha az említett - teljesített jogügyletet nem tükröző - számláját érvényteleníti, vagy amennyiben nem ő volt a számlakibocsátó - csak a nevében valaki más állított ki nem valós gazdasági eseményről szóló számlát, - akkor a számla címzettjét értesíti, hogy részéről teljesítés nem történt. Ezen új feltételekkel biztosítható, hogy a fiktív számlázás minél kevesebb "előnnyel" járjon. Ha ugyanis a számlakibocsátóként feltüntetett adóalany az új feltételeket nem teljesíti, akkor a nem valós ügylet utáni fizetendő adó tőle lesz követelhető. Amennyiben pedig teljesíti, akkor ő ugyan adófizetésre nem lesz kötelezett, azonban az általa érvénytelenített számla vagy megküldött értesítés birtokában már a számlabefogadó sem vonhatja le a fiktív számlákban feltüntetett, előzetesen felszámított adót. Ha mégis levonta, akkor azt utólag - az érvénytelenített számla vagy a kapott értesítés alapján - korrigálnia szükséges, ellenkező esetben a levont adó nála pótlólag fizetendő adóként követelhető.
Főszabály szerint az import áfát a vámhatóság veti ki, azonban meghatározott feltételek mellett lehetőség van annak önadózással történő megfizetésére is az erre vonatkozó engedély alapján. Az önadózásra vonatkozó engedély kiadásának feltételei részben függenek attól, hogy az adóalany összes bevételéből az export, illetve a Közösségen belüli értékesítés milyen arányban részesedik, illetve az abszolút értékben milyen nagyságrendet képvisel. Ez utóbbi érték a bevezetése óta eltelt három éve változatlan. Tekintettel a kivetéses adóztatás újbóli bevezetésével szerzett pozitív tapasztalatokra, valamint a forint azóta bekövetkezett értékvesztésére, a törvény-módosítás a forintban meghatározott összeghatárokat valorizálja.
Ezért 2009. február 1-jétől változnak az import áfa önadózói engedély megszerzésének feltételei. A korábban teljesítendő 10 milliárd Ft-os értékhatár 12,5 milliárd Ft-ra, míg a 20 milliárd forintos értékhatár 25 milliárd Ft-ra emelkedik.
Az import áfa önadózói engedély birtokában, a kedvezményezetteknek az import áfát nem kell a szabadforgalomba bocsátás során megfizetniük, hanem önbevallás útján állapítják meg és vallják azt be az adóhatóság felé. Ez az eljárás jelentős finanszírozási könnyítést jelent. A 2009. július 1-jétől 2010. június 30-ig érvényes önadózói engedély iránti kérelmet 2009. március 31-éig kell a vámhatósághoz benyújtani.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény értelmében az önadózói engedély iránti kérelmet az a kérelmező adhatja be, amely
- megbízható vámadósnak minősül;
- belföldön nyilvántartásba vett adóalany; továbbá
- a tárgyévet megelőző naptári évben a meghatározott adómentes termékértékesítésnek, szolgáltatás- nyújtásnak ellenértékeként megtérítendő összege eléri vagy meghaladja az összes belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítés szolgáltatásnyújtás ellenértékeként megtérített - adó nélkül számított és éves szinten göngyölített -összegéhez viszonyítottan a 67%-ot, de legalább 12,5 milliárd forintot, vagy a 25 milliárd forintot.
Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása során az utazásszervezési szolgáltatás definíciója pontosításra került, hangsúlyozva, hogy a különös adózási mód az egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatásnak minősülő szolgáltatásokra alkalmazható. Ezzel egyértelművé válik, hogy például önmagában a menetjegy értékesítés, vagy a rendezvényszervezés nem tartozik a különös adózási mód hatálya alá. A módosítás szűkíti az utas fogalmát. A törvény alkalmazásában utasnak csak az minősül, aki ténylegesen utazik. A módosítás hatályba lépését követően - megfelelő átmeneti rendelkezés mellett - nem lehet utas az, aki csupán megállapodást köt az utazási szolgáltatás igénybe vételéről. Így nem alkalmazható a különös adózás az utazásszervezők szolgáltatásainak egymás közötti értékesítése esetében sem. A módosítás értelmében az adóalany az adóhatósághoz történő bejelentést követő adó-megállapítási időszak kezdetétől, az utanként meghatározandó árrés-számítás helyett, választhatja azt is, hogy adóját az adó-megállapítási időszakra - önálló pozíciószámonként - összevont árrés-tömeget képezve határozza meg. A hivatkozott módszer alkalmazhatósága érdekében a törvény meghatározza az önálló pozíciószám fogalmát. A törvény tartalmazza az önálló pozíciószámra összesített árrés választhatóságának módját, valamint az ebből az adózási módból az egyedi nyilvántartáson alapuló módszerre való visszatérés szabályait. Az előírás a fizetendő adó alapjaként, azt az árrés-tömeget határozza meg, amelyet az adott pozíciószámú utakhoz a konkrét adó-megállapítási időszakban az utastól beszedett ellenérték - ideértve az előleget is - korrigált összesített adatából (kisebbítendő) és az utazásszervező által saját néven megrendelt - más adóalany által teljesített - szolgáltatások ellenértékének összesített adatából (kivonandó) kell képezni úgy, hogy az így meghatározott különbséget csökkenteni kell magával az adó összegével (az ún. "felülről számított" adóval). Az árrés-tömeg számításnál a kivonandó tag meghatározása az igazoltan felmerült kalkulált adatokon alapul függetlenül attól, hogy a külső szolgáltatók számlái a bevallás benyújtásáig megérkeztek-e vagy sem. A számítás eredményeként adódó különbözet nem lehet kisebb nullánál.
Az adóalanynak az egyes bevallások fizetendő adójának alapját képező árrés-tömeghez még egyszer vissza kell térnie, amikor az adott önálló pozíciószám megszűnik. A pozíciószám megszűnését kiválthatja az, ha az adóalany az önálló pozíciószámot lezárja, az adott pozíciószámon hat hónapot elérő időtartamban nem indít utat, áttér az egyedi nyilvántartáson alapuló módszerre, illetve ha adóalanyisága jogutód nélkül megszűnik. Az előbb említett esetekben az adott önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamára az adóalanynak újra meg kell határoznia a göngyölített adatokból számított árrés-tömeget, melyet össze kell hasonlítania az egyes adó-megállapítási időszakokban már bevallott árrés-tömeggel, és ha a kettő különbözete abszolút értékben eléri vagy meghaladja a 10.000 forintot, úgy az adóalanynak a különbözetre jutó adót pótlólag fizetendő, vagy pótlólag levonható adóként kell kezelnie. A fentiekben részletezett árrés-tömegen alapuló számítás az adóhatósággal való elszámolás eszköze, az utas felé kiállított számlában feltüntetett áfát utólag módosítani nem kell.
BJ.hu
A munkatársak és a vezetők jönnek - mennek, sőt néha a tulajdonos is változik ? Sajnos a megfelelő képzésre sem lehet elegendő pénzt, időt és energiát fordítani ?
A törvényhozás és az éppen aktuális kormány is munkálkodik, az APEH -ról, a BSA -ról és a nagy szoftver és hardver gyártókról és kereskedőkről nem is beszélve ?
A megoldás ilyenkor is egy TKR. Nem változó de fejlődő, a kor kihívásainak és változásainak mindig megfelelő, aktuális rendszer.
A törvényhozás és az éppen aktuális kormány is munkálkodik, az APEH -ról, a BSA -ról és a nagy szoftver és hardver gyártókról és kereskedőkről nem is beszélve ?
A megoldás ilyenkor is egy TKR. Nem változó de fejlődő, a kor kihívásainak és változásainak mindig megfelelő, aktuális rendszer.
Bán József
www.banjozsef.hu www.viszk.hu
tkrinfo
Megjegyzések